Miért állítja Lummis, hogy a CLARITY-törvény véget vet az amerikai szoftverfejlesztőket sújtó „abszurditásnak”?

• </span><br />
• <strong></strong><br />
• <strong></strong><br />
• <strong></strong><br />
• <span style="font-weight: 400;">Főbb tanulságok: </span></p>
• <ul>
• <li><span style="font-weight: 400;">Lummis szerint a CLARITY-törvény véget vet az amerikai programozók büntetőeljárás alá vonásának kockázatának, miután a szenátusi bizottság 15-9 arányban megszavazta a törvényjavaslatot. </span></li>
• <li><span style="font-weight: 400;">A CLARITY-törvény 2026-ban kerülhet a Szenátus teljes testülete elé szavazásra, ahol 60 szavazatra lesz szükség az obstrukció (filibuster) leküzdéséhez. </span></li>
• <li><span style="font-weight: 400;">A támogatók – köztük 160 biztonsági szakértő és 1 200 technológiai vállalat – arra figyelmeztetnek, hogy a késedelem miatt a szabályozás bevezetése 2030-ra csúszhat.</span></li>
• </ul>
• <p><span style="font-weight: 400;">

A fejlesztők a célkeresztben

Lummis június 22-én közzétett nyilatkozatában fejtette ki álláspontját, kiemelve azokat a jogi kockázatokat, amelyekkel azoknak kell szembenézniük, akik decentralizált pénzügyi (DeFi) eszközökhöz, pénztárcákhoz és egyéb láncon belüli szolgáltatásokhoz írnak kódot. Ismételten hangsúlyozta, hogy a világos szabályok hiánya miatt a mérnököknek csak találgatniuk marad, hogy rutinmunkájukat később bűncselekményként kezelhetik-e – ez a félelem az elmúlt évek jogérvényesítési hulláma óta kísérti az iparágat. Hozzátette:

„A szoftverfejlesztőknek nem kellene ügyvédek egész seregére szorulniuk ahhoz, hogy megtudják, jogszerű-e a kódjuk. A Clarity Act véget vet ennek az abszurd helyzetnek.”

A digitális eszközök piacának átláthatóságáról szóló törvény, más néven CLARITY-törvény, a digitális eszközök felügyeletét a Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC) és az Árucikk-tőzsdei Kereskedelmi Bizottság (CFTC) között osztaná meg, és meghatározná, mikor kell egy tokent értékpapírként, illetve árucikként kezelni.

Továbbá tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyek megvédik azokat a fejlesztőket és infrastruktúra-szolgáltatókat, akik soha nem veszik át az ügyfelek pénzeszközeinek őrzését, attól, hogy pénzátutalási szolgáltatóként sorolják be őket – ez a minősítés ugyanis súlyos engedélyezési és felügyeleti kötelezettségekkel jár.

Hónapok óta készülő törvényjavaslat

A jogszabály kidolgozása szakaszosan haladt: a Képviselőház 2025 júliusában 294–134 arányú szavazással fogadta el saját változatát, majd 2026. május 14-én a Szenátus Bankügyi Bizottsága kétpárti, 15–9 arányú szavazással terjesztette elő a módosított törvényjavaslatot. A javaslatot azóta felvették a Szenátus napirendjére, így hivatalosan is napirendre kerülhet a plenáris ülésen.

Nem mindenki van azonban meggyőződve a javaslatról: Elizabeth Warren szenátor a bizottsági tárgyalások során rendszeresen ellenezte a törvényjavaslatot, 44 módosító indítványt nyújtott be – amelyek közül egyet sem fogadtak el –, és arra figyelmeztetett, hogy a keretrendszer tönkreteheti a gazdaságot. Lummis ezzel szemben nemzeti szintre emelte a tétet, arra figyelmeztetve, hogy a tétlenség esetén a digitális eszközök terén Kína és Európa vehetné át a vezető szerepet.

A szenátor emellett határidőt is szabott, figyelmeztetve arra, hogy a jelenlegi lehetőség elszalasztása esetén az átfogó kriptovaluta-törvényhozás 2030-ra

tolódhat. Elmondta, hogy a fogyasztóknak nem biztos, hogy garantált joguk lesz a vagyonukhoz, ha egy digitális eszközökkel kereskedő tőzsde csődbe megy, így hitelezői eljárásokba keveredhetnek, ahelyett, hogy közvetlenül visszakapnák eszközeiket.

Az ipar és a nemzetbiztonság támogatása

A Kongresszuson kívül a törvényjavaslat szokatlanul széles körű támogatást nyert. 160 nemzetbiztonsági, hírszerzési és bűnüldözési veteránból álló csoport aláírta a szenátus vezetőihez címzett levelet, amelyben támogatják a javaslatot, míg több mint 1 200 technológiai vállalat sürgette a szenátust, hogy gyorsan fogadja el azt. Brad Garlinghouse, a Ripple vezérigazgatója a vállalat teljes súlyával támogatja a törvényjavaslatot, mondván, hogy „eljött a pillanat” az amerikai kriptovaluta-szabályozás számára.

A támogatók azzal érvelnek, hogy a szabályozási biztonság a fejlesztőket és a startupokat az országon belül tartaná, ahelyett, hogy olyan joghatóságok felé terelné őket, ahol egyértelműbb keretek vannak érvényben, mint például az Európai Unió kriptopénz-piacokra vonatkozó (MiCA) szabályozása. Szerintük ennek hiányában az Egyesült Államok kockáztatja, hogy elveszíti legígéretesebb fejlesztőit, valamint az általuk generált munkahelyeket és adóbevételeket.

A következő akadály a teljes szenátusi szavazás, ahol a törvényjavaslatnak át kell lépnie a 60 szavazatos obstrukciós küszöböt, mielőtt összehangolásra kerülhetne a képviselőházi változatával, és Donald Trump elnök aláírhatná. A szűkülő jogalkotási naptár miatt Lummis és szövetségesei arra számítanak, hogy az újabb büntetőeljárások kilátása és a globális riválisok mögé való lemaradás kockázata elegendő lesz ahhoz, hogy meggyőzze a még bizonytalan szenátorokat. A partvonalról figyelő fejlesztők számára az eredmény fogja eldönteni, hogy a kódírás továbbra is jogi szürke zónában marad-e, vagy végre egyértelmű szabályrendszert kap.