Az Európai Unió egy, az összes 27 tagállamban egységesen alkalmazandó, 1%-os online szerencsejáték-adó bevezetését fontolgatja – ez a javaslat egyre nagyobb támogatottságra tett szert az unió hosszú távú költségvetési tárgyalásain, és ez a legújabb jel arra, hogy az európai szerencsejáték-ellenes fellépés a nemzeti fővárosokból Brüsszelbe helyeződik át.
Az EU egy uniós szintű, 1%-os szerencsejáték-adó bevezetését fontolgatja, miközben Európa tovább szigorítja a szektorra vonatkozó szabályozást

Key Takeaways
- Az EU egy 1%-os online szerencsejáték-adó bevezetését fontolgatja, amely az S&D képviselőcsoport szerint évente 2,3–4,6 milliárd dollár bevételt hozhatna.
- Victor Negrescu európai parlamenti képviselő februárban terjesztette elő az adó bevezetésére irányuló javaslatot; a Bizottság jelenleg készíti elő a hivatalos értékelést.
- Málta, ahol a szerencsejáték a GDP körülbelül 10%-át teszi ki, fiskális szuverenitási okokból ellenzi az adót.
A nemzeti szigorításoktól a brüsszeli adóig
Az Európai Unió egyre közelebb kerül az első, az egész unióra kiterjedő online szerencsejáték-adó bevezetéséhez: a javasolt 1%-os adóterv egyre nagyobb lendületet kap az EU 2028–2034-es költségvetéséről folyó tárgyalások során. Piotr Serafin, az EU költségvetési biztosa megerősítette, hogy az Európai Bizottság hivatalos értékelést készít a lehetőségről, jelezve, hogy a négy hónappal ezelőtt felvetett ötletet most már komolyan veszik Brüsszelben.
Az adót februárban Victor Negrescu román európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke javasolta az EU-költségvetés új „saját forrásaként”. A szerencsejátékok bruttó bevételének 1%-ára tervezett adó az összes 27 tagállamban érvényes lenne, és a Szocialisták és Demokraták frakció becslése szerint évente körülbelül 2,3–4,6 milliárd dollárt (2–4 milliárd eurót) – a hét éves költségvetési ciklus alatt akár 16–32 milliárd dollár (14–28 milliárd euró) bevételt eredményezne. A bevételeket az oktatásra, az ifjúságra, a mentális egészségre és a függőségmegelőzésre szánnák, és az adó kiegészítené, nem pedig helyettesítené azokat a nemzeti adókat, amelyeket a szolgáltatók már most is fizetnek.
Negrescu érvelésében nagy hangsúlyt fektetett az európai feketepiac méretére, hivatkozva az iparági becslésekre, amelyek szerint az illegális üzemeltetők a kontinens online szerencsejáték-piacának körülbelül 71%-át teszik ki – 2024-ben ez nagyjából 92 milliárd dollárt (80,6 milliárd eurót) jelent, szemben az engedélyezett oldalakon realizált körülbelül 38 milliárd dollárral (33,6 milliárd euró) az engedélyezett oldalak esetében.
A javaslat akkor kerül előterjesztésre, amikor az európai szabályozó hatóságok országról országra szigorítják a szabályokat. Hollandia lépéseket tett a szerencsejáték-hirdetések betiltására, és nemrég bíróság elé állította legnagyobb illegális üzemeltetőjét, míg Finnország nemrég szokatlan módon büntetőjogi ítéletet hozott egy streamer ellen, aki offshore kaszinókat népszerűsített. Egy uniós szintű adó bevezetése azt jelentené, hogy az EU először gyakorolna szerencsejáték-felügyeletet uniós szinten, ahelyett, hogy ezt a tagállamokra hagyná.
Nem mindenki támogatja a kezdeményezést. Málta – ahol a szerencsejáték a GDP körülbelül tizedét teszi ki – hevesen ellenzi a tervet: Robert Abela miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy az adóügyi szuverenitás a tagállamoknál maradjon, az Európai Szerencsejáték- és Fogadási Szövetség pedig hónapok óta bírálja a tervet.
Még semmi sem dőlt el: a javaslat egyre nagyobb támogatottságot nyer, de még nem vált törvénnyé; a megállapodás megkötését 2026 végére tervezik, és a forrásokhoz még évekre van szükség. Az SBC News arról számolt be, hogy egy jövőbeli illeték arra is ösztönözheti az EU-t, hogy tisztázza álláspontját a jóslatpiacokkal kapcsolatban, bár ez egyelőre nem szerepel egyetlen hivatalos szövegben sem. Jelenleg a legfontosabb az irányvonal: Európa szerencsejáték-ellenes fellépése szupranacionális szintre lép.
Ezt a cikket mesterséges intelligencia segítségével fordították le angolról. Az eredeti angol nyelvű változat a hiteles forrás; az automatikus fordítások pontatlanságokat tartalmazhatnak, különösen a jogi és szabályozási terminológiában.

















