A BIS arra figyelmeztet, hogy a stabilcoinok megsértik a tőkeáramlás-korlátozásokat, miközben a dollárosodás felgyorsul

A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) közgazdászai, Boris Hofmann, Aaron Mehrotra és Jan Paulick által 2026 júliusában közzétett BIS-munkadokumentum a stabilcoinok térnyerését a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban a „betéti dollárosodáshoz” hasonlítja, amely a megtakarítások devizás bankszámlákon történő tartásának régóta fennálló gyakorlata. A tanulmány a betétek dollárosítására vonatkozóan 1990 és 2019 közötti időszakra vonatkozó, több mint 130 gazdaságra kiterjedő adatokra, valamint a Chainalysis által szolgáltatott, 2017 és 2024 közötti időszakra vonatkozó, 184 országot lefedő stabilcoin-áramlási adatokra támaszkodik.

A tanulmány szerint a stabilcoinok piaci kapitalizációja 2023 óta közel megháromszorozódott, amit szinte kizárólag a két legnagyobb, az amerikai dollárhoz kötött token, a Tether USDT-je és a Circle USDC-je hajtott. Ez a két token a stabilcoinok teljes piaci kapitalizációjának több mint 80%-át teszi ki.

Ugyanazok a hajtóerők, eltérő eredmények

A kutatók megállapították, hogy a betétek dollárosodása és a stabilcoin-beáramlás hasonló gazdasági nyomásokra reagál. Mindkettő emelkedik, amikor egy ország árfolyama erőteljesen átgyűrűzik a helyi inflációba, és mindkettő növekszik pénzügyi válságok idején.

Egy különbség azonban kiemelkedett. A banki válságok a stabilcoin-beáramlás növekedéséhez kapcsolódnak, de nem a betétek dollárizációjának növekedéséhez. Az államadósság-válságok éppen ellenkező mintázatot mutatnak: egy évtized alatt 4–6 százalékponttal növelik a betétek dollárizációját, miközben a stabilcoin-beáramlásra alig van hatással.

Hofmann, Mehrotra és Paulick leírta, hogy a banki válságokkal való összefüggés logikus, tekintve, hogy a stabilcoinok a hagyományos bankrendszeren kívül működnek, és vonzóbbá válnak, amikor a bankok jelentik az instabilitás forrását.

A GDP-hez viszonyított bruttó stabilcoin-beáramlás 2019-ben az országok között lényegében nulla volt. 2021-re a beáramlás mediánja a GDP körülbelül 1,2%-ára emelkedett, egyes országokban pedig a GDP közel 7%-át tette ki. 2023-ra a medián a GDP körülbelül 0,9%-ára csökkent.

A tőkekontrollok nem érintik a stabilcoinokat

A tanulmány legegyértelműbb megállapítása a döntéshozók számára a szabályozással kapcsolatos. Azok az országok, amelyekben a lakosok számára engedélyhez kötött a devizaszámla vezetése, a 2000 és 2016 közötti adatok alapján körülbelül 25–32 százalékponttal alacsonyabb betét-dollárosodási arányt mutattak, mint azok az országok, ahol ilyen szabályok nem voltak érvényben.

A stabilcoinok esetében nem volt megfigyelhető ilyen reakció. A kutatók nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést a határokon átnyúló stabilcoin-használatra vonatkozó korlátozások és a stabilcoin-beáramlás mértéke között.

A tanulmány ezt annak tulajdonítja, hogy hol kerülnek forgalomba a stabilcoinok. A bankbetétek szabályozott intézményekben vannak, amelyekhez a felügyeleti hatóságok közvetlenül hozzáférhetnek. A stabilcoinok nyilvános blokkláncokon mozognak, és olyan, nem szolgáltató által kezelt pénztárcákban is tárolhatók, amelyekre ezek a szabályok nem vonatkoznak.

A dollárosítás nehezen visszafordítható

A dollárosítás mindkét formája nagyfokú perzisztenciát mutatott az adatokban. Amint egy ország betéti dollárosítási aránya emelkedik, az általában magas szinten marad, még akkor is, ha az azt kiváltó infláció vagy válság már elmúlt. Az autoregresszív becslések szerint a perzisztencia-együttható mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságokban 0,8 közelében van, és ez az érték 2000 óta nem változott.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy vannak-e jelek arra, hogy a stabilcoinok egyszerűen csak felváltják a bankbetéteket a dollár tartásának eszközeként. Csak korlátozott bizonyítékot találtak erre a fajta helyettesítésre, ami arra utal, hogy a feltörekvő piacokon a stabilcoinok iránti kereslet más felhasználóktól származik – akik valószínűleg fiatalabbak és technológiaorientáltabbak –, és nem a meglévő dollárbetétek kriptovaluta-formába történő átalakításából ered.

Az inflációs kockázat nem egyenes vonalú

A BIS szerzői egy 91 feltörekvő és fejlődő gazdaságra alkalmazott „inflációs kockázat” modellt használva megállapították, hogy a dollárosodás és az infláció közötti kapcsolat nem lineáris. A nagyon alacsony dollárosodási szinttel rendelkező országokban nem mutatkozott jelentős inflációs hatás. A mérsékelt dollárosodási szinttel rendelkező országokban az eloszlás egészén végig valamivel magasabb inflációs kockázatot figyeltek meg. A legmagasabb dollárosodási szinttel rendelkező országokban alacsonyabb inflációs kockázatot figyeltek meg, különösen az eloszlás felső végén.

A szerzők ezt úgy írják le, hogy a magas dollárosodású gazdaságok gyakorlatilag az amerikai dollár hitelességét importálják horgonyként. A tanulmány korlátozott bizonyítékot talált arra, hogy a dollárosodás megváltoztatná, hogyan hatnak a monetáris politikai sokkok a növekedésre, az inflációra vagy az árfolyamokra.

Mi következik?

A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a stabilcoinok elterjedése nem feltétlenül folytatódik a közelmúltbeli ütemben, és hogy a banki dollárosodásból származó, évtizedeken át szerzett tapasztalatok nem feltétlenül alkalmazhatók teljes mértékben egy olyan rendszerre, amelyet a felügyelt pénzügyi rendszeren kívül működő módon hoztak létre. A tanulmány mindazonáltal azzal érvel, hogy amennyiben a stabilcoinok növekedése a feltörekvő piacokon folytatódik, a központi bankok és a pénzügyminisztériumok olyan csatornával szembesülnek majd az amerikai dollárral szembeni kitettség tekintetében, amelyet a meglévő tőkeáramlási eszközök nem voltak képesek kezelni.