„A 40 billió dolláros amerikai adósságspirál veszélyezteti a globális piacokat” – figyelmeztet egy vezérigazgató

Az amerikai államadósság költséges visszacsatolási hurkot hoz létre

A szövetségi kamatköltségek emelkedése gazdasági visszaesés vagy új vészhelyzet nélkül is fokozhatja a pénzügyi piaci nyomást – figyelmeztetett augusztus 24-én Nigel Green, a Devere Group vezérigazgatója. Érvelése szerint a meglévő kamatköltségek finanszírozásához szükséges hitelfelvétel nagyobb jövőbeli kötelezettségeket teremt, mivel a régebbi, alacsonyabb költségű adósságok lejárnak, és azokat magasabb kamatlábak mellett refinanszírozzák.

Green így magyarázta:

„Ez számtani kérdés, nem hangulat. A kamatok gyorsabban halmozódnak fel, mint ahogy a gazdaság termeli a kifizetésükhöz szükséges bevételt, így minden, a tavalyi kamatfizetés fedezésére felvett dollár nagyobb kamatfizetési terhet eredményez ebben az évben, függetlenül attól, hogy ki ül a Fehér Házban, vagy mit dönt majd a Federal Reserve.”

A Pénzügyminisztérium hivatalos adatai szerint az államadósság teljes állománya augusztus 20-án körülbelül 40,03 billió dollár volt. Ebből körülbelül 32,28 billió dollárt a nyilvánosság – beleértve a befektetőket és az intézményeket – tartott, míg körülbelül 7,75 billió dollár kormányzati belső tartalékot jelentett, amely szövetségi számlákat és vagyonkezelői alapokat érintett.

A CBO emeli a 2026-os hiányra vonatkozó becslését

A szövetségi kilátások romlottak, mióta a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) közzétette februári alapvető előrejelzését. Az ügynökség most 2,1 billió dolláros hiányt jósol a 2026-os pénzügyi évre, ami 200 milliárd dollárral magasabb a február 11-én előre jelzett 1,9 billió dollárnál, miután a gyengébb vámbevételek miatt lefelé módosította bevételi becslését.

A CBO augusztus 20-án közölte, hogy a július 31-ig bekövetkezett kereskedelempolitikai változások további 0,9 billió dollárral növelik a 2027-től 2036-ig terjedő időszakra prognosztizált hiányokat. Februári alapvető előrejelzésében az állam által tartott adósság aránya a bruttó hazai termék (GDP) 101%-áról idén 120%-ra emelkedik 2036-ra, az éves hiány pedig eléri a 3,1 billió dollárt – ezeket az adatokat a hivatal egyelőre nem módosította.

Az Egyesült Államok Kormányzati Számvevőszék (GAO) június 11-i jelentésében azt jósolta, hogy a jelenlegi bevételi és kiadási politika mellett a közadósság 2036-ban a GDP 123%-át, 2056-ra pedig 251%-át fogja elérni.

A magasabb referencia-hozamok a jelzáloghiteleken és más hosszú távú hitelformákon keresztül is érintenek a háztartásokat. A Freddie Mac adatai szerint augusztus 20-án az átlagos 30 éves fix jelzálogkamat 6,65% volt, szemben a 2021. januári rekordalacsony 2,65%-kal. A jelzáloghitel-kamatok nem követik pontosan a kincstári hozamok alakulását, de mindkettő reagál az inflációs várakozásokra, a monetáris politikára és a befektetők hosszú lejáratú adósság iránti keresletére.

A külföldi befektetők is osztoznak a kincstári piac kockázatában

A nemzetközi befektetők továbbra is ki vannak téve az amerikai hozamok változásainak a kincstári értékpapírokban és egyéb dolláralapú eszközökben fennálló kiterjedt állományaik révén. A Treasury International Capital augusztus 17-én közzétett adatai szerint a külföldi rezidensek júniusban 207,1 milliárd dollár értékben vásároltak nettó hosszú lejáratú amerikai értékpapírokat. A Pénzügyminisztérium felhívja a figyelmet arra, hogy a letéti megállapodások miatt az adatok nem teszik lehetővé az egyes országok végső tulajdonviszonyainak teljes pontosságú azonosítását.

A Pénzügyminisztérium legutóbbi beavatkozása jól illusztrálja, hogy milyen nyomás nehezedik a hosszabb lejáratú állampapírokra a hitelfelvételi igények növekedése miatt. A minisztérium szeptember 9-től november 4-ig hatályos intézkedés keretében bizonyos 10–30 éves lejáratú adósságok visszavásárlási műveleteinek összegét műveletenként 2 milliárd dollárról legalább 4 milliárd dollárra emelte. A vásárlások támogathatják a likviditást és csökkenthetik a rövid távú hozamnyomást, de nem törlik az adósságot, és nem minősülnek a Federal Reserve mennyiségi lazításának.

A magasabb hozamok nyomást gyakorolnak a részvényekre és a kötvényekre

Ez az adósság-visszacsatolási kör túlmutat az állami finanszírozáson, mivel a kincstári hozamok alapul szolgálnak a jelzáloghitelek, az üzleti hitelek és a vállalati kötvények kamatlábainak meghatározásához. A 40 billió dolláros adósságküszöb elérése felerősítette azokat az aggodalmakat, hogy a magasabb refinanszírozási költségek növelhetik a kamatráfordításokat, megnövelhetik az államháztartási hiányt, és további kincstári kibocsátást tehetnek szükségessé. Az új állami hitelfelvételnek emellett a vállalati adósságokkal is versenyeznie kell a befektetői tőkéért.

A magasabb diszkontráták csökkenthetik azt a jelenértéket, amelyet a befektetők azoknak a vállalatoknak tulajdonítanak, amelyek várható nyeresége a távoli jövőben realizálódik. A bitcoin, a részvények, az arany és a kötvények közelmúltbeli mozgásai megmutatták, hogy a hosszú távú hozamok változásai hogyan befolyásolhatnak egyszerre több eszközosztályt is. Green így figyelmeztetett:

„Az alacsony, stabil hozamokra épített portfóliók jelenleg olyan kockázatot hordoznak, amelyet a legtöbb befektető még nem árazott be.”

A bitcoin belép az adósságvitába

Egyes befektetők a fiskális és monetáris aggodalmakra úgy reagálnak, hogy a hagyományos portfólióállomány mellett a szűkös eszközöket is figyelembe veszik. Ray Dalio, a Bridgewater Associates alapítója arra figyelmeztetett, hogy az amerikai adósság egy évtizeden belül elérheti az 55–60 billió dollárt. Ő az aranyat és a kisebb arányú bitcoin-allokációt részesíti előnyben, miközben az adósságeszközökkel szembeni kitettség csökkentését javasolja, bár előrejelzése inkább egy értékelés, mintsem hivatalos kormányzati prognózis.

A bitcoin programozott szűkössége alátámasztja azt az érvet, miszerint hosszú távon védelmet nyújt a pénzérték csökkenése ellen, rövid távú teljesítménye azonban továbbra is rendkívül ingadozó. A BTC 21 millió érme nagyságú rögzített kínálata megkülönbözteti a kormányok által kibocsátott valutáktól. Az inflációs sokkhatások idején elért teljesítménye azonban vegyes képet mutat, ami miatt az eszköz inkább hosszú távú hiányfedezeti eszközként, mintsem megbízható rövid távú menedékeszközként indokolt.