100 órányi 3D-nyomtatás után egy diák moduláris kart készített a nővérének

Vitaliy Bondarchuk kollégiumi szobájában készült mérnöki projektje egy családi problémából indult: 7 éves húgának, Bellának olyan protézire volt szüksége, amely lépést tart a gyermekkori élet ritmusával, és nem csupán megfelel egy klinikai ellenőrzőlista követelményeinek. Több mint 100 órán át tervezte a 3D-nyomtatóval a modellt, egészen addig, amíg sikerült kialakítania egy moduláris kart, amelynek kiegészítői cserélhetők a különböző napi feladatokhoz. A munka rávilágít egy makacs hiányosságra a gyermekprotetikában, ahol a megfizethető megoldások gyakran a sokoldalúság és a kényelem rovására mennek. Ugyanakkor karrierjének névjegyévé is vált, ami segítette Bondarchukot abban, hogy a Bob Jones Egyetemről a GE Vernova vezetői programjába kerüljön.

Egy testvér küldetése, amely otthon kezdődött

Egyes technológiai történetek egy befektetői prezentációval kezdődnek. Ez a történet egy Bella nevű 7 éves kislánnyal és egy bátyjával kezdődött, akinek nem tetszettek a kislány előtt álló lehetőségek. A Bob Jones Egyetemen Vitaliy Bondarchuk mérnökhallgató elhatározta, hogy olyan protézis kart készít, amely valóban illeszkedik egy gyermek életéhez, és nem csupán egy klinika ellenőrzőlistájának követelményeit elégíti ki.

A gyermekprotézisek drágák lehetnek, és korlátozóak is lehetnek. Bondarchuk célja egyszerű és személyes volt: olyan protézist adni Bellának, amelyet szívesen viselne, és amelyet a mindennapi élet minden pillanatában használhatna, az iskolai projektekektől kezdve az asztali játékokig.

Miért jobb a moduláris megoldás az „egy méret, senkinek sem jó” megoldásnál?

Bondarchuk egy moduláris koncepció mellett döntött: olyan protézist tervezett, amely cserélhető kiegészítőket fogad be. Az egyik vége segíthet Bellának ecsetet tartani, a másik pedig egy kártyacsomagot stabilan tartani. A lényeg nem az újdonság volt, hanem a sokoldalúság, mert a gyerekek nem csak egyféle tevékenységet végeznek.

Ez a „többfunkciós” megközelítés egy nagyobb hiányosságra is rávilágít az orvostechnikai eszközök piacán: a családoknak gyakran választaniuk kell a speciális eszközök és a nélkülözés között. A mindennapi funkcionalitás mellett a modularitás gyorsabb fejlesztési folyamatot tesz lehetővé, mivel egy új ötletből új kiegészítő készülhet, nem pedig egy teljesen új kar.

100 óra nyomtatás és hónapokig tartó apróbb javítások

A nehéz rész nem a fő funkció volt, hanem az illeszkedés. Bondarchuk szerint a projekthez több mint 100 óra 3D-nyomtatásra volt szükség, a modellezés, nyomtatás, tesztelés és újrakezdés ismétlődő ciklusaival. Folyamatosan finomította az alakot a kényelem és az irányíthatóság érdekében, mert milliméterekről van szó, ha valami egész nap a bőrön van.

Az egyik legfontosabb finomítás a súrlódáscsökkentő bélés volt, amelynek célja a merev műanyag érintkezéséből származó irritáció megelőzése volt. Elmondása szerint a fejlesztés körülbelül 4 hónapot vett igénybe a kezdeti munkától a végleges dokumentációig és bemutatásig, beleértve a műszaki kézikönyveket is.

Napi használat, kiváló osztályzat és egy igazi állás a következő lépés

Az eredmény csodálatosan praktikus: Bella ma már naponta használja a protézist, ami egy olyan csendes elismerés, amit egyetlen laboratóriumi teszt sem tud felülmúlni. A projekt emellett Bondarchuknak a legjobb tanulmányi eredményt is hozta, állítólag egy „A” osztályzatot az iskolában.

Szakmai szempontból is új lehetőségeket nyitott meg számára. A diploma megszerzése után Bondarchuk csatlakozott a GE Vernova Üzemeltetési Menedzsment Vezetői Programjához, amelynek keretében fiatal mérnököket rotációs rendszerben nagy ipari vállalatokon belüli fontos feladatokra osztanak be. Idősebb bátyja – aki szintén mérnök – támogatásával továbbra is új rögzítőelemeket nyomtat, azzal a céllal, hogy segítsen azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs pénzük a kezelésre, vagy akiket egyszerűen figyelmen kívül hagytak.