A petrojüan felértékelődése: a Deutsche Bank elemzése szerint az iráni háború fordulópontot jelent az amerikai dollár dominanciájában

A kínai jüan felválthatja a dollárt a hormuzi olajkereskedelemben, ahogy az iráni konfliktus mélyül – állítja a Deutsche Bank

A bank márciusban megjelent, Mallika Sachdeva stratégiaelemző által írt elemzése a jelenlegi amerikai–izraeli–iráni konfliktust úgy jellemzi, mint amit ő „a petrodollárra leselkedő tökéletes vihar”nak nevez. Az elemzés akkor jelent meg, amikor a nyersolajpiacok újbóli volatilitással küszködnek, és a politikai döntéshozók a világ egyik legfontosabb hajózási folyosóját figyelik a strukturális változások jeleire.

A petrodollár-megállapodás 1974-re nyúlik vissza, amikor Szaúd-Arábia beleegyezett abba, hogy olajexportját amerikai dollárban árazza cserébe az amerikai biztonsági garanciákért. Ez a megállapodás állandó globális keresletet teremtett a dollár iránt, és világszerte a dollárt tette az elsődleges tartalékvalutává. A rendszer akkor is fennmaradt, amikor Szaúd-Arábia megváltoztatta legnagyobb vevőjét, és ma már körülbelül négyszer több olajat ad el Kínának, mint az Egyesült Államoknak.

A Hormuzi-szoros a globális olaj- és gázáramlás körülbelül egyötödét bonyolítja le. A konfliktus 2026. február végi eszkalálódása óta Irán azzal fenyegeti a hajókat, amelyek támogatják azt, amit Irán ellene irányuló agressziónak nevez. Több forrásból származó jelentések megerősítik, hogy Irán csak akkor tárgyal a tartályhajók áthaladásáról, ha a tranzakciókat jüanban rendezik – egy olyan politikát, amelyet a Deutsche Bank feljegyzése potenciális vízválasztó pillanatként jelöl meg.

Kína Irán legnagyobb olajvásárlója, és már régóta támogatja a jüan alapú energia-számlázást olyan mechanizmusok révén, mint a Project mBridge. Február vége óta legalább 11,7 millió hordó haladt át kínai kapcsolattal rendelkező tartályhajókon, és sok hajó kikapcsolta a nyomkövetést, hogy elkerülje a nyomon követést. Arról is beszámoltak, hogy legalább nyolc nem közel-keleti országgal folynak tárgyalások a biztonságos tranzit érdekében a jüan alapú olajkereskedelemről.

Sachdeva azt írja, hogy a konfliktus „katalizátorként szolgálhat a petrodollár dominanciájának eróziójához és a petrojüan kialakulásához”. Ez a megfogalmazás szándékos. A Deutsche Bank nem a dollár dominanciájának összeomlását jósolja, hanem egy fokozatos, strukturálisan jelentős erózióra utal, amennyiben a jüan-alapú energiaáramlások teret nyernek.

A szankcionált iráni és orosz olaj már most is napi körülbelül 13 millió hordót tesz ki – a globális kínálat mintegy 14%-át –, és ennek a mennyiségnek a nagy része évek óta a dollárrendszeren kívül kereskedik. Az iráni konfliktus tovább szélesíti ezt a csatornát.

Sachdeva feljegyzése több lefelé irányuló kockázatot is azonosít. A konfliktus okozta károkat elszenvedő öböl-menti gazdaságok eladhatják dollárban denominált eszközeiket. A szuverén vagyonalapok és a központi bankok gyorsabban diverzifikálhatnak a dollárról, ha az Egyesült Államok biztonsági garanciái a régióban gyengülni látszanak. Más termelők – köztük Oroszország és Venezuela – további okokat találhatnak arra, hogy energiaértékesítésüket a dollárrendszeren kívül bonyolítsák le.

A West Texas Intermediate nyersolaj ára az elmúlt kereskedési napokon hordónként 90 dollár felett mozgott, ami a Hormuz-szoros körüli piaci feszültséget tükrözi. A devizapiacok egyes kereskedési napokon a jüan enyhe erősödését mutatták, bár az elemzők szerint strukturális változás nem erősödött meg.

Itt a szélesebb értelemben vett dollármentesítés kontextusa is fontos. A BRICS-országok nem dollár alapú kereskedelmi megállapodásokat szorgalmaztak. Oroszország és Kína már a jelenlegi konfliktus előtt is jüanban számolták el az energia-szerződéseket. A központi bankok világszerte növelik az arany- és nem dollár alapú tartalékaikat. Az iráni helyzet felgyorsítja a már megindult tendenciát.

A Deutsche Bank elemzése óvatosan ismeri el a dollár tartósságát. Dominanciája a mély likviditáson és a globális hálózati hatásokon alapul, amelyeket egyetlen geopolitikai esemény sem tud valószínűleg gyorsan lebontani. Egyes elemzők megjegyzik, hogy a múltbeli olajválságok, beleértve az 1970-es évekit is, végső soron inkább megerősítették a dollár erejét, mintsem gyengítették volna.

Sachdeva mégis történelmi stressztesztként értelmezi a háborút. „Az iráni konfliktus hosszú távú öröksége a dollár számára” – írja – „az lehet, ahogyan a petrodollár-rendszer alapjait teszteli.” A bank a Hormuz-szoroson átfolyó, jüanban denominált olajáramlást figyeli, mint a jövőbeni alakulást jelző kulcsfontosságú mutatót.

Nyitott kérdés marad, hogy a konfliktus enyhül-e, mielőtt maradandó strukturális károsodás következne be. A szerdai piaci helyzet óvatos optimizmust tükröz e tekintetben, bár a Deutsche Bank elemzése szerint a monetáris nyomás máris érezhető.

GYIK 🇺🇸🇮🇷

• Mi az a petrodollár-rendszer? A petrodollár-rendszer egy 1974-es megállapodás, amelyben Szaúd-Arábia beleegyezett abba, hogy az olajexport árait amerikai dollárban határozza meg, ezzel tartós globális keresletet teremtve a dollár iránt, mint a világ elsődleges tartalékvalutája iránt.
• Miért követel Irán jüanban történő fizetést a Hormuzi-szorosban? Irán állítólag a szoroson való biztonságos tartályhajó-átkelés feltételeként szabta meg a jüanban történő olajszámlázást, kihasználva Kínát, mint legnagyobb vevőjét és elsődleges pénzügyi partnerét a folyamatban lévő konfliktus közepette.
• Mit jósol a Deutsche Bank az amerikai dollárral kapcsolatban? A Deutsche Bank nem jósol azonnali dollárösszeomlást, de arra figyelmeztet, hogy a jüan alapú energiaáramlás a Hormuz-szoroson keresztül fokozatosan, strukturálisan jelentős mértékben alááshatja a dollár dominanciáját a globális kereskedelemben és a tartalékokban.
• Mennyi szankcionált olaj kereskedelmére kerül már most is a dollárrendszeren kívül? Az iráni és az orosz szankcionált olaj együttesen napi körülbelül 13 millió hordót tesz ki – a globális kínálat mintegy 14%-át –, és ennek nagy része évek óta nem dollárban kerül elszámolásra.