A Google bejelenti a Suncatcher Projektet, amelynek célja, hogy tesztelje az űrben alapú TPU-kat, optikai linkeket és skálázható mesterséges intelligencia (AI) infrastruktúrát.
A Google 2025. november 4-én bemutatja a Suncatcher Projektet, bejelentve terveit, hogy a Trillium-generációs tenzor feldolgozó egységeket (TPU-kat) tesztelik az űrben, és két prototípus műholdat indítanak a Planettel 2027 elejéig, hogy érvényesítsék az optikai műholdak közötti linkeket, a sugárzás tűrését és a csoportosított alacsony Föld körüli pályán lévő műveleteket. Az első tesztek azt mutatják, hogy a Trillium TPU-k túlélik a protonnyaláb sugárzás szintjeit, és egy paddemonstrátor 800 Gbps egyirányú átvitelét érte el, míg a javasolt hajnal–alkony nap-szinkron konstelláció szoros formációkat és magas napenergia hozamot céloz meg.
A projekt a technikai akadályokra összpontosít — nagy sávszélességű szabad tér optikai linkek, hőmenedzsment, pályán lévő megbízhatóság, és az indítási gazdasági kérdések — az első eredmények sugárzásállóságot és valószínű indítási költségpályákat jeleznek; Google szerint „az alapvető koncepciók… nem akadályozottak meg az alapvető fizikai törvények által”, és a Planet misszióval fogja folytatni, mint a következő mérföldkő. A munka AI-specifikus infrastruktúrát és hosszú távú skálázást is vizsgál gigawatt-osztályú konstellációk felé, a szabályozás és az indítási elérhetőség függvényében.
🧭 GYIK
• Mit fog a Suncatcher Projekt tesztelni a Föld közelében lévő pályán? A Suncatcher Projekt a TPU-kat, szabad tér optikai műhold közötti linkeket és csoportos konstellációs műveleteket tesztel az alacsony Föld körüli pályán.
• Mikor és kivel indítják a prototípus műholdakat? Két prototípus műholdat terveznek indítani a Planettel 2027 elejéig.
• Hogyan tesztelte a Google a TPU sugárzástűrését a földön? A Google Trillium TPU-kat tett ki egy 67MeV protonnyalábnak, hogy felmérje a teljes ionizáló dózist és az egyes eseményhatásokat.
• Milyen pályát és formációt fog használni a műhold konstelláció? A terv célja egy hajnal–alkony nap-szinkron alacsony Föld körüli pálya, ahol a műholdak kilométereken belül csoportosulnak, gyakran több száz méterre egymástól.
